- Bassza meg! - morogtam idegesen, miközben levetett ruháim után kezdtem el kutatni.
Viszonylag gyorsan meg is találtam minden hiányzó ruhadarabot, majd sietős léptekkel az előszobába nyargaltam, ahol a hevességem miatt kissé bénázva, de sikerült a cipőimet is felügyeskednem, így már semmi akadálya nem volt, hogy Szandi után rohanjak.
Az agyam már a bocsánatkérések tömkelegén járt, hiszen sejtettem, hogy ide nem lesz elég egy "Sajnálom szívem, hogy megdugtam az anyádat - aki egyébként egy bombázó -, de azért még szeretlek". Ide valami hatásosabb kell! - töprengtem, miközben már épp lenyomtam volna a bejárati ajtó kilincsét. Ekkor azonban valaki megragadta a vállamat.
- Köszi a kellemes élményt, drága! - mosolygott rám Szandi anyukája, immár felöltözve.
- Nincs mit, enyém volt az öröm! – húztam én is féloldalas mosolyra a számat. Tudom, hogy ezt a hamiskás mosolyt imádják a nők, most sem kellett csalódnom, mivel kedvesem anyjának tekintete észrevehetően a számra szegeződött.
Hmmm második kör… Benne vagyok!
A picsába nem lehet! Fókusz Pattinson, meg kell mentened a kapcsolatodat, amit szó szerint elbasztál!
- Ne aggódj, Rob, biztos vagyok benne, hogy Szandi meg fog bocsátani neked! Tudom, hogy meg vannak a módszereid egy jó alapos bocsánatkéréshez! Ja, és üdv a családban! - kacsintott rám Petra, majd szó szerint kituszkolt a lakása ajtaján, és hangosan bevágta utánam az ajtót.
Nem is késlekedtem tovább, azonnal keresni kezdtem Szandit.
Bepattantam a kocsimba, és elindultam azon az úton, amelyiken jöttünk. Szerencsém volt, mert rövid időn belül megpillantottam a kedvesemet, amint lehajtott fejjel, és zsebkendőt szorongatva sétál. Lelassítottam, így szinte alig gurult az autó, majd letekertem az ablakot, hogy beszélni tudjak vele. – Szandi, kicsim, sajnálom! Kérlek, szállj be, beszéljük ezt meg! - kiáltottam oda neki.
- Menj innen! Látni se akarlak! - ordította szipogva.
Na most mi a fenét csináljak? Már a fél utca minket bámul, Szandi pedig láthatóan csak dühösebb lett a béna szövegemet hallva. Gondolkodj, Robert Mindennőtmegdugok Pattinson!
Ekkor észrevettem egy üres parkolót mellettem, ahova pillanatok alatt be is álltam, majd kiugrottam a kocsiból, és a barátnőm után rohantam.
- Szandi, szívem, hibáztam, kérlek, menjünk haza, és beszéljük meg! Tudom, hogy most utálsz, de kérlek! - Már hangosan ziháltam a futás közben elhadart monológomtól, de Szandi még mindig nem állt meg, sőt válaszra sem méltatott. Ebből kezdett elegem lenni, ezért gyorsabb tempóra váltottam, és végre beértem kedvesemet. Megfogtam a csuklóját, és kissé durván magamhoz rántottam a törékeny lányt. – Kicsim, kérlek! - néztem rá kiskutya szemekkel, és még mindig hangosan szuszogva az iménti maratonom után. Igaz, néha edzek, de a futás még mindig nem az én műfajom…
- Azonnal eressz el, te rohadék! Mondtam az előbb is, hogy nem akarlak látni! - visította Szandi, miközben püfölni kezdett, ahol csak ért.
Na most már tényleg minket néz az egész utca! Remek! - gondoltam szarkasztikusan. Azt hiszem, mára ennyi elég a műsorból!
Lefogtam Szandit, majd egy ügyes mozdulattal a vállamra dobtam a még mindig hisztériázó kedvesemet, és szó nélkül visszaindultam a parkoló autó irányába.
- Tegyél le, de azonnal! Nem hallod, te vadember?! - rikácsolta, miközben apró ökleivel a hátamat ütötte. Különösebb fájdalmat nem okozott ugyan, de azért megnehezítette az utamat az autóig, illetve a járókelők döbbent tekintete így már végképp ránk szegeződött.
Remélem, nem hívják rám a rendőröket, mert akkor annyi a bocsánatkérésemnek, meg az életemnek is!
Mákomra akadály nélkül elértem kedvenc autómig, amit kinyitva azonnal az anyós ülésre dobtam a síró Szandit, majd én is beszálltam a vezető oldalra, és indítottam.
- Azonnal állj meg… Nem hallod? – kiabált rám, miközben a lakásom felé vettem az irányt. Az ajtókat gondosan bezártam, nehogy eszébe jusson hülyeséget csinálni.
- Addig nem engedlek el, amíg meg nem beszéltük a dolgokat - mondtam neki mérgesen. – Szeretlek, kérlek, higgy nekem!– tettem hozzá lágyabb hangnemben.
- Chh… na persze, ezért dugtad meg az anyámat, miközben én a boltban voltam, mi? – vágta hozzám dühtől átitatott hangon, miközben még mindig sírt.
Erre inkább nem válaszoltam, hisz mit mondhattam volna „Nézd, szívem, az édesanyád egy bombázó, és nem hagyhattam ki a lehetőséget, hogy az enyém lehetet. De azért téged szeretlek”… azt hiszem ezzel végleg elvágtam volna magam, és amúgy sem a kocsiban akartam ezt megbeszélni. Már csak pár percre voltunk a lakásomtól.
- Na mi az, erre nem tudsz mit mondani… – fújtatott felém.
Hála istennek végre megérkeztünk, és leparkoltam a ház elé. Nem is értem, hogy gondoltam, hogy könnyű dolgom lesz.
Mikor meglátta, hogy hova hoztam, és leesett neki, valószínűleg be akarom vinni a lakásomba, iszonyat patáliát csapott.
- Csak nem gondolod, hogy bemegyek a lakásodba… Én nem akarok veled semmit sem megbeszélni! Azonnal engedj el! El akarok menni! – kezdett kiabálni sírós hangon, mint akit épp kínoznak. miközben vadul rángatta az ajtó kilincsét, hogy kijusson a kocsiból.
Ezen a ponton már nem igazán érdekelt a hisztije. Tudtam, hogy kell nekem ez a nő, amint megláttam, az anyja csak egy "botlás" volt, huh… de még milyen botlás… Na, hűtsd le magad, Robert!
Kiszálltam a kocsiból, és a még mindig idegesen kapálózó és kiabáló kedvesemet ismét a vállamra dobva felhurcoltam a lakásom előtt álló lépcsőkön, és egy gyors kulcskeresés után berontottam vele a kicsiny előszobába. A bejárati ajtót oda sem nézve csak berúgtam a lábammal, miközben Szandit a nappaliba cipeltem, majd ledobtam a kanapéra.
- Figyelj ide, és ajánlom, hogy jól figyelj! Sajnálom az anyádnál történteket, tudom, hogy egy szemétláda vagyok, de szeretlek, csak Téged! Ezt be is fogom bizonyítani! - vetettem oda neki dühösen.
- Oh, igazán? Mégis hogyan gondoltad ezt? Csak nem engem is megdugsz, mint az anyámat? Kevés vagy te ahhoz Pattinson! Undorodom tőled, érted? - vágta hozzám gúnyosan, majd felállva lesimította összegyűrődött ruháját, és gonosz mosolyt villantva felém a nappali üvegablakához sétált. Ha eddig mérges voltam, akkor szavaival robbanásig feszítette a bennem lévő dühöt.
Két lépéssel átszeltem a köztünk lévő távolságot, és erőszakosan átöleltem hátulról. Hallottam, ahogy lélegzete kissé elakadt a hirtelen támadásomtól, viszont még mindig próbálkozott kiszabadulni karjaim fogságából.
Nincs esélyed szivi! Most megtudod, milyen, ha felbosszantanak! - gondoltam magamban.
Csípőjén pihenő kezeim azonnal felfedezőútra indultak karcsú testén. Egyik kezem megmarkolta puha mellét, a másik pedig vágyának középpontját. Igaz, csak ruhán keresztül érezhettem a csodás idomokat, de így is mennyei volt érinteni.
Szandi egy halk sóhajt hallatott, és igyekezett mellkasát még jobban tenyeremnek szorítani. Ekkor belőlem is felszakadt egy alig hallható morgás, majd finoman masszírozni kezdtem szerelmem kezembe illő cicijét.
- Szóval kevés vagyok ahhoz, hogy kielégítselek? - mormoltam a fülébe gunyorosan, miközben számat a füle alatti érzékeny pontra illesztettem, és cseppet sem finomkodva szívni kezdtem az ott található puha bőrt.
- Ah… az vagy! Gyűlöllek, Rob! - sóhajtotta Szandi.
Tisztában voltam vele, hogy hazudik, hiszen a teste elárulta, kimondott szavai azonban még jobban megsebeztek, és tovább korbácsolták a haragomat. Én is meg akartam sebezni őt, azért amiket mondott, még akkor is, ha igaza volt a férfiúi büszkeségem nem hagyhatta, hogy így sértegessen. Vadul felrántottam a rajta lévő szoknyát, majd bugyiját félrerántva két ujjamat is belefúrtam nedvességébe. Kedvesemből ekkor egy artikulálatlan nyögés tört fel, és igyekezett úgy mozdítani a csípőjét, hogy még több élvezethez juthasson a benne dolgozó ujjaim által.
- Szóval gyűlölsz, hmm? Ha gyűlölnél, nem tocsognál odalent, máskor hitelesebb hazugságot találj ki, édes! - mondtam miközben nyakhajlatába csókoltam.
- Egoista majom… ahh…! - hadakozott tovább.
Elmosolyodtam a szitkait hallva, tudtam, hogy nem kell sok, és megadja magát. Jobb kezemet a melléről elvéve a ruhájának cipzárjához vezettem, és egy gyors mozdulattal lehúztam, miközben bal kezemmel igyekeztem gyorsabb tempóra kapcsolni. Szerintem el is szakítottam a ruháját, de nem igazán törődtem vele. Egy kézzel leügyeskedtem az anyagot a csípőjéig, így már melltartón keresztül simogathattam tovább puha halmait. Szandi teste libabőrös lett az érintésemtől, kezei teste mellett ökölbe szorítva pihentek. Sejtettem, hogy azért szorította ökölbe őket, mert meg szeretne érinteni, de ahhoz túl makacs, hogy feladja a harcot, holott a teste már megtette. Én is vágytam az érintésére, fájdalmasan lüktettem érte.
- Érzed ezt? - dörzsöltem formás fenekéhez kemény férfiasságomat. - Ezt történik velem mindig, amikor csak meglátlak - duruzsoltam a füle mellett, majd finoman fogaim közé csíptem a fülcimpáját. Szerelmem halkan zihálni kezdett, majd fenekét hátratolva ismét férfiasságomhoz dörgölőzött. Felmordultam a testemet átjáró élvezettől, és megfogtam Szandi kezét, hogy az én bugyijában szorgoskodó kezem mellé helyezzem az ujjait. Lassú köröket kezdtem írni az ujjaival csiklója körül, miközben ugyanarra a ritmusra simultam hozzá hátulról.
- Ahh Robb! - nyögte kedvesem, és fejét a vállamra hajtotta.
- Te az enyém vagy, megértetted? Ez meg itt főleg! - mondtam, miközben ujjaimat még gyorsabban kezdtem el mozgatni benne. - Szóval, ha még egyszer netán az jutna eszedbe, hogy nem tudlak kielégíteni, ajánlom, gondold át, mielőtt kimondod! - morogtam lihegve. Szandi nem válaszolt, csak még szabadon lévő kezével a hajamba markolt, és fejemet magához húzva a számra tapadt.
Dúvad módjára csókolt, szinte tépte a számat, fogaink összekoccantak, és már szinte fájdalmasan marcangolta a hajamat, de nem bántam. Kellett, kívántam, akartam! Abban a pillanatban az állati ösztönök mindkettőnkön eluralkodtak. Tudtam, hogy még dühös rám, de azt is, hogy kellek neki, ahogy ő is kell nekem. Éreztem, hogy közel jár már az orgazmushoz, de gondoltam kicsit büntetem, amiért megalázóan beszélt velem, ezért mindkét kezemet kihúztam a bugyijából, majd a csókunkat is megszakítottam. Szandi csalódottan sóhajtott fel, és szikrákat szóró szemekkel nézett rám.
- Mi… mi a fészkes fenét csinálsz? - förmedt rám. Nem tehettem róla mosolyognom kellett a telhetetlenségén.
- Cica, azt hittem, utálsz, és nem akarod, hogy hozzád érjek… - vigyorogtam.
- Seggfej! - vágta rá szerelmem idegesen.
- Nana… vigyázz, mit mondasz! - figyelmeztettem, miközben pár nagyobb levegő után közelebb léptem hozzá, és teljesen lehúztam róla a ruháját, majd felkapva az ablakpárkányra ültettem.
Nem a legkényelmesebb hely, de most képtelen lennék bevinni a hálóba, itt és most akarom!
Szandi meglepetten pislogott rám, de egy heves csókkal megelőztem az újabb kedves szavait. Készségesen nyitotta szét csábos ajkait, kezeivel pedig vállamat markolta, így igyekezett minél közelebb húzni magához. Miután elszakadtam a szájától, számmal testének lentebbi tájai felé kalandoztam. A még rajta lévő melltartót letéptem róla. és nyelvemmel finoman körberajzoltam hegyes mellbimbóját, majd lágyan rá is haraptam. Kedvesem háta ívbe feszült, és hajamba markolva a lehetetlennél is közelebb rántott hevesen fel-leemelkedő mellkasához. Nem tagadom imádtam a cicijeit, talán az egyik kedvenc elfoglaltságom volt a melleivel játszadozni, és tisztában voltam a ténnyel, hogy ő is nagyon szereti, ha itt kényeztetem.
- Kérlek, Rob, még… kérlek, kérlek… - skandálta artikulálatlanul. Szandi kipirult arcára emeltem a tekintetem, majd elégedetten elmosolyodtam.
- Mire kérsz, szépségem? – kérdeztem. - Erre? - nyomtam csókot a másik hegyes bimbóra is. - Vagy erre? - pusziltam meg a két melle közt lévő területet – Oh… netán ezt szeretnéd? - nyaltam végig a még bugyija által takart szeméremdombján, közben ujjaimmal belsőcombjait cirógattam. Magamban már tisztában voltam a válasszal, de hallani szerettem volna szerelmem szájából is.
- Kéérlek… Rob… ahh vedd le a bugyimat, kérlek! - sóhajtotta szinte magán kívül.
Nem teketóriáztam, lehúztam róla a falatnyi csipkét, és ismét belefúrtam két ujjamat is forróságába, nyelvem pedig rögtön rátalált apró duzzadt pontocskájára. Megszállott módjára izgattam a szeretett nő vágyának központját, sóhajai, és nyögései pedig jelezték számomra, hogy nagyon is jól végzem a feladatomat.
Ha az előbb azt mondtam, hogy a mellei közt van az egyik kedvenc helyem a testén, akkor a combjai közt megbújó nedves rés a másik kedvencem, napokig tudnék itt időzni, miközben kizárólag kedvesem izgatásával foglalatoskodnék. Ismét éreztem, szerelmem hüvelyének apró összehúzódásait, amik jelezték számomra, hogy közel jár az orgazmushoz. Ezúttal eldöntöttem, hogy megadom neki, amire vágyik. Gyorsuló nyelvcsapásaimmal végül sikerült feljuttatnom a csúcsra az előttem remegő gyönyörűséget. Szandi összeszorított szemekkel erősen lihegve szorított magához mámorának tetőfokán, miközben egyik kezével az ablaküvegét kaparászta.
- Ahhh… istenem! - sikította.
Nem isten, csak Rob - kuncogtam magamban. A farmerem kezdett igencsak szűkké válni most már, ezért amíg szerelmem átélte a kéj utolsó hullámait is én kipattintottam a nadrágom gombját, és simogatni kezdtem kőkemény férfiasságomat. Kedvesem pár pillanat múlva kinyitotta a szemét, és tekintete azonnal farkamon mozgó kezeimre siklott. Rejtélyes mosolyra húzta piros ajkait, majd felállva a párkányról utánam nyúlt, hogy visszavezessen a kanapéig. Szó szerint leszaggatta a rajtam lévő pólómat, majd lelökött a fekete bőr ülőalkalmatosságra. Nem is gondoltam, hogy ennyi erő van benne…
Egy szempillantás alatt már előttem is térdelt, és megszabadított a farmeremtől, és a boxeremtől is. Éhes tekintettel meredt rám, én pedig tudtam, hogy imádom ezt a nézését! Néhány apró és finom puszi után a mellkasomra és a köldököm környékére, végre rátért a lényegre. Érzéki csókot nyomott ágaskodó férfiasságom hegyére, majd nyelvével körberajzolta a szenzitív területet.
- Uramisten… kicsim ahhh… - nyögtem. Szandi ravaszul mosolygott vissza rám édes kínlódásomat látva, majd egyre mélyebben fogadott a szájába. Szinte csillagokat láttam az élvezettől, mindkét kezem remegni kezdett, fejem pedig erőtlenül a kanapé támlájára bicsaklott.
- Hmmm… látom, élvezed, drágám… Nah, jobb vagyok, mint az anyám, mmm? - kérdezte kissé mérgesen. Kissé nehezemre esett felfogni a kérdését ebben a helyzetben, főleg mivel miután elhangzott a kérdése, szinte a torka legmélyéig nyelt el.
Baszki, baszki, baszki, ahhhh… ez nagyon jóóóhhhh! Mit is kérdezett, ja, hogy jobb-e mint a mama. Mi tagadás, a mama sem volt rossz, de ez mennyei, ahh…
- Jesszus, szívem, jobb, ah… ez nagyon jó, ah… ne hagyd abba! - kértem.
Szandi ekkor kezeit golyóimra vezette, és hogy teljes legyen az élvezet masszírozni kezdte őket. Éreztem, hogy ha ezt gyorsan nem fejezi be, nekem is itt lesz a vég, de nem így akartam elmenni. Megragadtam kedvesem vállait, és felrántottam az ölembe, majd egy köszönöm csókot nyomtam a szájára.
Miután elszakadtunk egymástól, gondolkodás nélkül emeltem lüktető vágyamra a testét. Egyesülésünk pillanatában mindketten felsóhajtottunk, majd szerelmem megkapaszkodva a vállaimban végre mozgásba lendült.
- Nehh… ne gondold, hogy ezzel minden el van intézve! - mondta, miközben egyik tenyeremet a mellére helyezte. Megszorítottam a puha halmot, és feljebb ülve a kulcscsontját kezdtem puszilgatni, és harapdálni.
- Ah, tudom! Kicsim, kérlek, gyorsabban! - kértem tőle, mivel lassú tempója kezdett örültbe kergetni.
- Nem! - nyögte. - Majd, ha könyörögsz érte! - folytatta.
Én könyörögjek? Soha, akármekkorát is hibáztam, mégiscsak én vagyok a férfi! Ebből nem eszel, kicsim!
- Nehm… fogok könyörögni! - néztem rá szúrósan. Szandit ez azonban nem hatotta meg. Mosolyogva nyakamhoz hajolt, majd végignyalta a nyakhajlatomat, a nyakam egy pontját pedig különös figyelemmel tüntette ki. Sejtettem, hogy "figyelmének" eredménye később látszódni fog.
- Te, bestia megjelöltél? - sóhajtottam.
- Ha én a tiéd vagyok, akkor te meg az enyém! Ne felejtsd el! Megértetted?! - zihálta. Eddig nem voltam tisztában szerelmem vad énjével, de határozottan tetszik a dolog. Viszont tényleg meguntam az általa diktált lassú tempót, csak még frusztráltabbá tett. Így aztán Szandi testét szorosan tartva lecsúsztam vele a szőnyegre, aztán inkább úgy döntöttem kihúzódom belőle.
- Rob… - méltatlankodott.
Én azonban magamnak háttal fordítottam, és négykézlábra állítottam. Ezután hátulról merültem el izzó bensőjében.
- Kapaszkodj cica, mert ez most nem lesz gyengéd! - morogtam, és mozogni kezdtem. Szandi hangosan sóhajtozott, gerince ívbe feszült, feje pedig hátrabicsaklott. Csodálatos látványt nyújtott. Gondoltam, öntök még egy kis olajat a tűzre. - Jó? Jól csinálom, szivi? Élvezed? Érzem, hogy milyen nedves vagy. Hmmm, olyan finom... - duruzsoltam.
Szandi szavaim hatására egyik kezével melleit kezdte el simogatni, és kétségbeesetten zihált.
- Robbh… még erősebben, kérlek! - parancsolta.
Eleget tettem a kérésének, és még nagyobb vehemenciával kezdtem pumpálni, közben csípőjébe mélyesztettem az ujjaimat. Az izzadság már patakokban folyt mindkettőnkről, alig kaptam levegőt is, de nem is volt rá szükségem, szerelmem minden érzékszervemet kitöltötte, nyögéseink és sóhajaink betöltötték a lakásom nappaliját.
- Kicsim, simogasd magad, kérlek, gyere, csináld! - mondtam. Szandi nem habozott, apró ujjait nőiességére vezette és csiklóját kezdte dörzsölgetni.
Az engem átjáró érzések, és maga a látvány is szinte az eszemet vette. Érzetem, hogy mindkettőnknek kell még valami, ami átlendít minket a csúcsra, ekkor lenéztem Szandi kerek és puha fenekére, majd olyan dolgot tettem, amit eddig még soha senkivel. Kezemet elvéve a csípőjéről pár darab nem túl gyengéd csapást mértem szerelmem szépséges hátsójára. Ez megtette a hatást!
- Ahhh… Roobbbhh! - sikította kedvesem, miközben a gyönyör hullámai összecsaptak a feje fölött. Karjai képtelenek voltak tovább megtartani a testét, így a szőnyegre hanyatlott.
– Cicaaa, uhhh! - morogtam én is, amint megéreztem nőiességének szorításait lüktető farkam körül.
Szandi hátára borulva vártam pár percet, amíg életem talán egyik legintenzívebb orgazmusából visszatértem a földre. Utolsó energiatartalékaimat felhasználva kihúzódtam kifáradt szerelmemből, majd mellé heveredtem.
Hosszú ideig csak zihálásunk hangja hallatszott. A szívem a fülemben lüktetett, soha senkivel nem éreztem még ilyet, még az anyjával se...Uh… tényleg, a vita, most akkor mi lesz velünk? Ránéztem még mindig pihenő kedvesemre, akinek ajkai körül édes mosoly játszott. Nem tudtam megállni, ujjaimmal kisimítottam pár nedves hajtincset az arcából, és egy puszit nyomtam a vállára.
- Mpfh… ezzel nincs minden megbocsátva! - suttogta kimerülten.
- Tudom - feleltem.
De kezdetnek megteszi! - gondoltam magamban. Közelebb húztam magamhoz Szandi vékony testét, és kócos haját kezdtem simogatni, miközben ő fejét nyakamba fúrta.
- Sokat kell még teperned, hogy ezt elfelejtsem, és persze remélem nem merültél ki nagyon, mert több ilyen szeretkezést akarok! - mondta határozottan. Kuncognom kellett a kérésén, hiszen ez nekem talán nagyobb öröm, mint neki!
- Ahogy parancsolja királylány! Hidd el. vannak bennem tartalékok, főleg. ha szexről és rólad van szó! - válaszoltam magabiztosan.
Éreztem, hogy kedvesem elmosolyodott, majd miután egy apró puszit nyomott a nyakamra, gondolom arra a részre, amit sikeresen kiszívott, felállt és a konyha felé sétált. Elégedetten gyönyörködtem meztelen testének látványában, míg meg nem állt, és vissza nem fordult felém.
- Ja. és határozottan nem vagy hivatalos az anyám által tartott családi rendezvényekre SOHA többé, maximum az esküvőnkön tartózkodhattok legközelebb egymás közelében! - jelentette ki határozottan.
Hmmm… azt hiszem, akkor az örömanyának ismét szerzek majd egy pár kellemetes órát! Oh, te perverz állat Pattinson! - vigyorogtam.
